Az időskor lelki jellemzői
Minden életszakasz egy krízis, amely az arra a korra jellemző változások, fejlődési pontok pozitív megélésével, és az alkalmazkodással magában hordozza az új életszakaszba lépés lehetőségét. A szakirodalom orvosi értelemben 60-65 éves korra teszi az időskor kezdetét. Az időskorról, mint életünk egyik szakaszáról beszélgetünk.
A lelki egészség szempontjából miért fontos az életmódváltás?
Mint minden életszakaszban, így az érett kor beköszöntével is fontos egyfajta életút kiértékelés. Érdemes visszatekinteni arra, mi az, ami eddig történt, és mi áll még előttünk. A szakirodalom számos esetben említ sikeres vagy egészséges öregedést, melynek egyik kulcsfontosságú kritériuma annak belátása és elfogadása, hogy már nem mindent tudunk vagy vagyunk képesek megváltoztatni. Az érett korban bekövetkező testi, szellemi, lélektani változásokhoz való alkalmazkodásban az életmódnak, mint az alkalmazkodást támogató, segítő tényezőnek markáns szerepe van. Fontos, hogy tudjuk, az időskorra fel lehet készülni. A felkészülésben és az időskor megélésében szerepe van az egyén genetikai adottságainak, környezeti, egészségügyi feltételeinek, karaktervonásainak és annak is, hogy milyen lehetőségei vannak a személyes egészségét szolgáló feltételekhez való hozzájutásnak.. Ezek közül néhányra nincs az egyénnek közvetlen ráhatása, mondhatjuk veleszületett vagy rajta kívül álló adottságoknak, azonban az életmód és a változásokhoz való alkalmazkodó hozzáállás, olyan tényezők, melyeket magunk is képesek vagyunk befolyásolni, alakítani
Milyen szerepe van az életmódnak, illetve miben segít az életmód?
Időskorban, az életmód tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy megmaradjon az egyén célokra irányuló, személyre szabható, emberi közösségekre, értékekre való nyitott, kíváncsi hozzáállása. Abban az esetben, ha az egyént korábbi életéveiben is ez az attitűd jellemezte, nem nehéz megtartani e jellemvonást a hátralévő évekre sem. Fontos, hogy ne zárkózzunk be, hiszen a hosszú élet egyik kulcsa a világ felé mutatott érdeklődés és kíváncsiság.
Helyes életmóddal mit tehetünk lelki egészségünk ”karbantartása” érdekében?
Lélektani értelemben elmondható, hogy azzal a törekvéssel, mellyel saját magunkat igyekszünk szellemileg, fizikailag egészségben, épen tartani, az lelki egészségünket, szubjektív jólétünket is szolgálja. Gondoljunk csak arra, hogy egy elvégzett tornagyakorlat vagy egy kellemes séta mennyi erőt, kitartást képes adni a hátralévő nap kihívásaihoz.
Fontos említést tennünk az elszigetelődésről, elmagányosodásról, mint kritikus rizikó faktorokról. Ez miért lehet veszélyes?
A pszichológia leír olyan személyiségjegyeket, vonásokat, melyek felnőtt korra kialakulnak és azt követő évekre is stabilak maradnak. Ilyen az extraverzió és az introverzió, a pszichológiai tempó, az alkalmazkodó készség, az örömre valóképesség és a különböző beállítódások. Abban az esetben, ha idős korra ezekben a jegyekben markáns, úgymond végletes változások alakulnak ki, az semmi esetre sem az időskor természetes velejárója. Sokkal inkább hormonális, idegrendszeri anyagcsere elváltozásokból vagy életmódbeli változásokból erednek. Ez utalhat a depresszió kialakulásának veszélyére vagy egyéb krónikus betegség előjele is lehet. Tipikus tünet lehet az egyén túlzott, fokozott figyelme önmagára, amelynek hátterében magas feszültségszint áll. Mivel az egyén életében ez az érzés egyre inkább fokozottabban lehet jelen és el is uralkodhat, a társadalomtól való szeparálódást, az izoláció kockázatát vonja maga után.
Mit tehetünk az elszigetelődés elkerülése érdekében?
Ezekben az esetekben a társas kapcsolatok fontos fogódzót, támpontot jelentenek, mert képesek kizökkenteni, átlendíteni az egyént személyes aggodalmain, gátlásain. Rendkívül nagy a szerepük a támogató kortárs és sorstárs csoportoknak, ahol az egyén hasonló nehézséget, veszteséget átélt személyekkel találkozhat, ezen keresztül segítve a feldolgozást. A csoport támogató ereje abban rejlik, hogy egy közösségben sokkal inkább felerősödnek azok a tulajdonságok, amelyeket önmagunkban és másokban szeretünk, lehetővé téve azt, hogy a pozitív tulajdonságok megélése által önmagunkra és másokra is reményteljesen tudjunk tekinteni. Ezt a pszichológia fejlődési optimizmusnak nevezi. Az a remény, amit másokban képesek vagyunk meglátni, egy idő után visszaköszön ránk (Pygmalion effektus), és önbeteljesítő jóslatként hat önmagunk számára.
Hogyan kezdjek hozzá az életmódváltáshoz?
Alapvetően elmondható, hogy minden változás, legyen az akár életmódbeli vagy élethelyzetben jelentkező változás, alkalmazkodó készséget, kitartást, a cél iránti elhivatottságot igényel. Ezekre az esetekre a leginkább jellemző lélektani értelemben, hogy nehezen vagyunk képesek elengedni szokásainkat, a megszokott kényelmet, biztonságot, kiszámíthatóságot jelentő tevékenységeinket. Elindulni, bele kezdeni valami újba, talán ez lehet a legnehezebb, ekkor leginkább a cél szem előtt tartása segíthet. A változás időszakában egy támogató csoporthoz, közösséghez való tartozás is motiválhat bennünket, akinek tagjai ugyanabban az élethelyzetben vannak, és hasonló változáson mennek keresztül.
Forrás: http://www.egeszseg.hu/cikk/az-idoskor-lelki-jellemzoi
