Az időskor lelki jellemzői

Amikor egy hozzátartozónk idősödik, hajlamosak vagyunk elsősorban a testi tüneteket figyelni: mozgás, látás, hallás, memória. Közben könnyen háttérbe szorul egy legalább ilyen fontos terület, a lelki egészség. Pedig az időskor pszichológiailag is jól körülírható szakasz, amelynek megvannak a maga kihívásai és lehetőségei.

Az időskor mint fejlődési szakasz

A pszichológia az időskort nem hanyatlásként, hanem egy újabb fejlődési szakaszként írja le, amelynek saját feladatai vannak. Ilyen feladat a korábbi életszerepek (munka, szülői szerep, aktív háztartásvezetés) átalakulása, az elvesztések (házastárs, barátok, egészség egy része) feldolgozása, és egy új egyensúly megtalálása, amelyben az ember azt is meg tudja élni, amit ez a korszak ad: időt, tapasztalatot, nyugalmat.

Ez a folyamat krízis abban az értelemben, hogy alkalmazkodást igényel. Aki ezt sikeresen teszi meg, gyakran arról számol be, hogy időskorára derűsebbé, kiegyensúlyozottabbá vált, még akkor is, ha közben testi korlátai nőttek.

Az elszigetelődés veszélye

A legnagyobb lelki kockázat időskorban az elszigetelődés. A nyugdíjba vonulás, a barátok, házastárs elvesztése, a csökkenő mozgásképesség mind abba az irányba hathatnak, hogy valaki egyre kevesebb emberi kapcsolatot tart fenn. Ez a bezárkózás pedig önmagát erősítő folyamattá válhat: minél kevesebb a kapcsolódás, annál nehezebb újra megnyílni.

Hozzátartozóként az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy tudatosan tartjuk a kapcsolatot, nem csak formálisan, hanem valódi jelenléttel: meghallgatással, közös programokkal, apró rutinokkal, amelyek visszaadják az érzést, hogy valaki fontos és számít rá a környezete.

Amikor az otthoni keret már nem elég

Van, amikor a lelki egyensúly megőrzéséhez már nem elég a családi gondoskodás. Például ha a testi állapot, a demencia előrehaladása vagy egy pszichiátriai betegség miatt a hozzátartozó napi felügyeletet és szakszerű jelenlétet igényel, amit otthon nem lehet biztosítani. Ilyenkor a bentlakásos elhelyezés nem a kapcsolat feladását jelenti, hanem egy olyan környezet biztosítását, ahol a szakmai gondoskodás mellett a közösség, a napi rutin és a figyelem is jelen van, vagyis pontosan azok az elemek, amelyek a lelki egyensúlyhoz kellenek.

Az Aranykereszt otthonaiban ezért nem csak ápolunk, hanem tudatosan építjük a közösségi életet, a napi programokat és a figyelmet lakóink lelki állapotára is, különösen azoknál, akiknél ehhez demencia vagy pszichiátriai betegség miatt speciális odafigyelés szükséges.